Ha többen vagytok, akkor lehet fel óránként rotálni az embereket, ha csak ketten, akkor kemény egy órás meccset játszani. Bár mi ilyet még nem nyomtunk, azért rendre el tudok fáradni. Főleg amikor a múlt héten elmaradt, hát éreztem, hogy “régen” játszottam, sokkal jobban lefáradtam. Bár ez lehet annak is betudható, hogy a végét elég keményen megnyomtuk a kollégával. Ott azért voltak labdamentések, és szép játékok. Bár mindig azt érzem, hogy iszonyat gagyin játszunk, és legalább 1 év kell ahhoz, és pár edzővel eltöltött meccs, hogy ne röhögjenek ki akik látnak. Na meg ugye normálisabb ütő, de sajnos azoknak elég horror az ára.

Még az első alkalom után eldöntöttem, hogy ha fél évig rendszeresen járok, utána lehet szó esetleg ütőről, és jobb cipőről.

Két nagy oka volt a lencsének amúgy: a tél és a nyár. De konkrétan. Télen utálom, hogy bárhova bemegyek kintről, egyből párafelhő, és semmit nem látok. Nyáron pedig a nap kiégeti a szememet, ez utóbbi mondjuk télen is zavaró, amikor fehér hótakaró van mindenhol, és szikrázó napsütés van.

Most, hogy már van lencsém, lehet napszemüvegem is, amire már amúgy is vágytam. Nagyon hasznos lesz pl. vezetéshez is, amikor tűz a nap. Majd beszámolok bővebben is hétvégén.

2008. novemberébe kerültem a jelenlegi munkáltatómhoz, és nagyon jó döntés volt. Mondjuk nem is volt nagyon más lehetőségem, örültem, hogy helyben találtam egy szakmámba vágó állást. Vicces, hogy különösebb felvétel nélkül kerültem be, még referenciát se mutattam. Köszönhető ez talán annak, hogy a cég akkoriban alakult át, és a korábban full Joomla tákolásból saját motorra alapuló rendszereket adták el. Igazából egyetlen fejlesztő volt akkor - a régi emberek repültek, én és egy szaktársam  / kolitársam / szobatársam / haverom jöttünk, hogy felpörgessük a céget. Azt hiszem, ha visszagondolok az elmúlt időre sikerült is. Jól beilleszkedtünk, és megerősítettük a pozíciónkat. Sőt, ha úgy vesszük jómagam sokat tettem azért, hogy itt tartson a cég. Eljöttünk egy tárhelyszolgáltatótól és saját szerverünk lett. Később pedig még egy kisebb szerverre tettünk szert. Lehet nélkülem is eljöttek volna ezek a változások, de szeretném azt gondolni, hogy az én hatásomra (is) történtek ezek a dolgok. Bár visszagondolva egy kicsit ma már sajnálom, hogy belevontam magamat ennyire a szerver dolgokba, mert az egyik ok, amiért elvállaltam az új állást, az pont az, hogy túl sok teher volt már rajtam - megfelelő kompenzáció pedig elmaradt.

Nem vagyok rendszergazda, nem is értek annyira hozzá. Ráadásul a szokásos Debian helyett, CentOS-t kellet rakni az első gépre, mivel megvásároltuk a Cpanel-t. Az pedig a Debian-t nem kellőképpen támogatja, ez kiderült, miután kb 3x tettem újra a szervert. Még volt olyan is, hogy az Adatparkba ültem, és teleépítgettem a szervert a hidegben, ofkorz munkaidőn túl.

Ennek ellenére nagyon jól éreztem magamat a helyen, főleg azért mert nagyon jó munkatársakkal dolgozhattam együtt. Bár egy sráctól tavaly el kellet köszönnünk, közben egy szintén jó fej grafikus csapódott hozzánk. Szerencsére az eszközök sem voltak rosszak, pl nagyon jó monitorokon végezhettem a munkámat. Bár a vas ami hajtotta az elég szegényke volt, a Dreamweaver és a Fireworks már két vállra tudta fektetni a kis Celeron-t. Sokat, nagyon sokat tanultam és fejlődtem. Főleg a build-ben, de a programozásban is sok új dolgot tanultam meg. Nem beszélve arról, hogy megismertem a CentOS-t és a Cpanelt is.

Az új helyben főleg az vonzott, hogy nincs messze, ugyanis ugyanott dolgozom Csak az irodaház első emeletén, nem a másodikon. Tudniillik az új munkáltatóm a még jelenlegi cégem anyacége. Így szerencsére nem ismeretlen emberekkel fogok együtt dolgozni. Lényegében akiknek a múlt évében két nagy portált kifejlesztettünk, és az utóbbi időben napi 1-2 órát dolgoztam, átvesznek, és most ők fognak alkalmazni napi 8 órában. Ebből adódik, hogy nem ismeretlen a munka. Kicsit kevésbé kreatív, jobban monoton, de sokkal, sokkal nyugodtabb. Nincsenek hülye külsős ügyfelek, remélhetőleg megszűnök mint rendszergazda és telefonos support. Ezek zavartak legjobban, meg a kevésbé dokumentált projektek. Ha minden jó, az ilyen dolgok mostantól eltűnnek, hiszen közvetlenül annak csinálok weboldalakat aki a főnököm. Nem mellékes az sem, hogy így az anyahajón én leszek az első belső-webfejlesztő. Ha netán később valaki még érkezne, akkor én leszek a rangidős.

A következő egy hét még nem lesz az igazi, hiszen a régi helyemen leszek, de nem hinném, hogy új munkákat kapnék, hiszen február elsejével átlépek. Már megnéztem a helyemet, kellemes iroda, na és új munkaállomás 4 GB ram, erős C2D proci, 1GB-os videókártya. Az eddigi legerősebb gép amin dolgozhatok. Már csak azt kell megdumálni, hogy egy nagyobb monitort kapjak, vagy hogy lehozhassam a régit.

Update: megvásároltuk az új monitort. BENQ lett, 24″, mert a Samsung amit kinéztem nem volt. Nagyon durva, hogy ez a böhöm monitor annyiba került, mint a pár éve vett 19″-es Samsungom.

Update2: a búcsú ajándék a cégtől:

Hát nem édesek?

Szóval legalább 5-6 éve nem volt a kezemen óra. Nem is néztem őket, és igazából nem is tudtam elképzelni magamon egyetlen órát sem. Az utóbbi hetekben többet jártam órás boltokba, mivel barátnőm keresett magának órát. A héten már kinézett magának egyet, és milyen érdekes, pár fiókkal feljebb volt egy óra, ami megragadta az én fantáziámat is. Egy nappal később visszamentünk, és megvettem barátnőmnek az órát amit kiválasztott magának (karácsonyra szeretett volna egyet, de akkor nem találtuk meg ezt az üzletet).

Barátnőm órája, egy Lorus

Osztottam, szoroztam és mivel úgyis születésnapom lesz, meglepem magamat én is egy órával. Pár perc múlva már a kezemen is volt az új kedvencem, egy  Lorus Chronograph RM397BX9.

A LORUS a Seiko leányvállalata 1982. április 13-án jelentették be mint márkát. A LORUS egy relative alacsony árú, jó minőségű kvarc karóramárka, amelyet a kvarc-technológiában vezető óragyárban készítenek, sokak számára elérhető áron. Az órákra általában 2 év garanciát adnak, beleértve az elemet is.

X-Chat Aqua

Elsőnek az X-Chat OS X-es változatát próbáltam, mert Linux alatt már sokat használtam, és bevált. Szerettem mert gyors és egyszerű, ráadásul még scriptelhető is több nyelven. Még a Nokia internet table-n is fut X-Chat, szóval elmondhatom, hogy elég sok helyen használtam. Sajnos OS X alatt nem az igazi az élmény. Bután kezeli a csatorna füleket, nincs tree opció, és még az ékezetekkel is gond van. Plusz pont viszont, hogy van pár OS X-en is működő script. Még plusz pont, hogy a kliens ingyenes, nem kell warezolni.

Colloguy

A legtöbb mac-es szereti, én valahogy nem tudtam megszeretni, ráadásul a nick listát sem tudtam elővarázsolni benne. Valószínű, hogy én voltam a láma, nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen fontos dolgot kihagytak volna belőle. Lehet még visszatérek hozzá.

Babbel

A Babbel volt a második kliens azt hiszem aminél jobban leragadtam. Tetszik, hogy kezeli a több hálózatot, menő az ikonja. Jól kezeli az ékezetek is kapásból. Viszont idegesítő a hangja, és nehézkesnek érzem a felületét, égeti a szememet. Zavart az is, hogy kicsit tul van bonyolítva, indításkor még ki kell választani hova szeretnénk csatlakozni. 1 hónapig bírtam kb.

LimeChat

Végre, végre azt hittem révbe értem. Egy első látszatra bonyolult kliens, de szerencsére könnyen átrágtam magamat rajta, és a megfelelő elrendezést is sikerült megoldanom. Sőt még szép, sötét témát is találtam hozzá, ami az esti IRC-hez különösen jól jön. Egyetlen, hatalmas gondom vele, hogy a régebbi, Tiger-hez való verzió nem támogatja a bouncereket, így a psybnc-t sem. Az újabb Leo-n futó verziója már valamennyire igen, de úgy tudom ott is vannak még bugok. Jelenleg szokom a kliens, ugyis keveset irc-zek, annyira nem számít, hogy bnc-re nem tudok felmászni vele.

Folyt kov.

A legjobb az egészbe, hogy az új jövevény egy kis Apple, egész pontosan egy iBook G4. Egész pontosan egy PowerPC proci által hajtott fehér csoda.

Paraméterek:

• 1,33 GHz proci
• 512 DDR ram
• 60 GB HDD
• Bluetooth, Airport
• 12″-es kijelző

Jó vétel volt, pár kisebb nyűgöm van még vele, de azért úgy gondolom megérte, és remek partner lesz egy jó darabig. Mindig is akartam egy kis gépet, netbookot amivel “tárgyalásokra” és hasonló dolgokra optimális választás.

Elvisszük, már fekete felhők vannak az égen, gyanús. Oda érünk beszélgetünk, kiderül, hogy a problémát fejből nem tudja, jövőhétre megbeszéljük, hogy ott hagyjuk nála 1 napra, és játszik vele. Beszélgetés közben kiderül, hogy zöldkártyát kéne csinálni a kocsin, de elég rossz a hó végi időpont, erre telefonál, hogy fél óra múlva menjük oda egy faszihoz megcsinálja. Ohe je, még jól is jöhet. Odamegyünk, már zuhog az eső, 1 óra menjük vissza. Hazafele égszakadás, gyk. lofaszt nem látni, akkor eső, baszott nagy villámok, fáj a fülem akkorákat dörög.

Kis melo otthon, majd miután már majdnem megszáradtam elindulunk vissza a szerelőhöz faterék Octaviajával. Odaérünk, felnyalja a matricát Clióra, jópofizás, fizetés (7200 huf) majd indulok ki a faszitól fater áll autóval és nem indul. Biztos tököl. Eltelik egy perc, szakad az első persze, már szét vagyok ázva elve. Kiszállok mondom mi van. “Nem indul ülj be”. NA BAZDMEG!

Ülünk autóba, indítózik motor röfög, de semmi, olajlámpa villog. Hoppá 1 hengernek annyi, vagy többnek. Csodás, Kijárok az autóval az utból visszatolom az Ocatviát egyedül a faszi kertjébe, hogy megnézi. Leginkább hétfőn. A kurvaanyad, akkor miert nem ezzel kezdted? Octavia megfordít, visszatol az utcára. Persze eső ömlik. Na akkor vontassunk. Lehajulok. Sehol az Octavia vontató szarja. Pár perces melóval előkapartuk a ködlámpa helyéről. Ráakaszt, rátolatok a Clióval.

Kitekintés: Amiko ezeket a sorokat irom, éppen nem érem el a gépet, ugyanis LESZAKADT. Sms értesítőt nem kaptam, így vagy a nagios szerver is meghalt, vagy valami komoly gond.

Nézem a bix graft, fél net megdöglött. Deninet off. Na mindegy, irom tovább offline. Na közbe még pakoltam is. Bix
áram nélkül van. Nice. Na fasza 6-ra visszajott a gép. Közben telefonálam a ISP tulajának, akkor még semmit sem tudott mondani a gépről. Úgy néz ki a raid él.  Szolgáltatások mennek, weboldalak futnak. Hál istennek, meg a debinannak.

Szóval ott tartok hogy Cliore felcsavaroztam a vontatókötelet zuhogó esőben, betolattam. Kötél feszul 1 méter, nyekk, elszakad. Na bazd meg ez jó lesz. Utána még lassabban próbáltam, megint elszakadt. Szar a kötél…. utca közepán állunk, nem férnek el tőlünk az autók, minden villog, minden nedves. Az ég ránk akar szakadni. Itt akartam feladni. Aztan megjött fater másik kötéllel, az már mackósabb volt, sikerült elindulni. A párától és az esőtől semmit nem láttam persze, de azért a munkahelyéig el tudtam vontatni. Ott megint tologathattam kicsit az autót, majd kicsit bementünk megtörölköztünk (semmi értelme nem volt, meleg szarig eláztam). Na mind1, kicsit szusszantunk, majd irány haza, álljunk be a garázsba. Utcán hömpölyög a víz. Megállok garázs elött, apa kiszáll, bokáig a víz a garázs elötti nagy placcon. Na király…

Beállok, persze ott is hömpölyög a víz, így rövidnadrágba, bokazokniba, és teremcipőbe bokáig állok a vízbe. Király nap.

Itt vannak ezek az osztrákok. Egyrészt utálom a külföldieket alapban ha itt vannak, de talán azért, mert igazi paraszt módra viselkednek. Ha azt gondoljátok, hogy a magyarok vezetnek bután, akkor hétvégén a 81-es főutat próbáljátok ki. Az osztrákok autópályának nézik, lyukas, gödrös, szétnyomott hazai utat. Kedvencem a kisbusz, ami szakadt, dizel, tele van emberrel, és 130-al megelőz, úgy, hogy már ötödikben 8 ezret forog, és majd szétesik. Vasárnap szintén egy ilyen volt mögöttem, látom egyszerre több autót előz, miközben szemből jönnek, azonnal fék, hogy beférjen, erre a barom is fékez és szerintem centiken múlott, hogy befért mögém, és nem jött nekem. Persze nem bírja 1percig sem mögöttem, pedig nem totyogok, 90-el megyek legalább. Kivág, megelőz. Nem bírtam ki, hogy ne ordibáljak, és mutogassak neki, hogy a jó édes k.rva anyád. Mire magamhoz térnék, azt látom, hogy S merci van mögöttem, és már a másik sávban jár, ez csak azért vicces, mert 100 méter és beláthatatlan kanyar. Megint fék, kurvaanyázás, mutogatás, és kb úgy húzódott be, hogy majdnem elvitte a kocsi elejét, mindezt persze már a kanyarban félig, ha jött volna valami természetesen bele kerültem volna a buliba. De ezek hétköznapi dolgok. Nyár elején volt olyan, hogy busszal jöttem Győrbe fel, és mit látok az előbb említett kanyar után? Egy osztrákot, még pedig fejjel lefele az út szélén. Nem vagyok egy kárörvendő ember, de melengette a szívem, és reméltem, hogy az arra járó cimborái talán egy kicsit visszavesznek a tempóból.

Persze ehhez a kis idegbetegséghez még hozzá jött az is, hogy vasárnap délután akarok visszajönni, beülök az autóba és baszik elindulni. Agyvíz felforr azonnal, NEM akarok busszal menni. Szerencsére találtunk elérhető szerelőt, laptop rádug kocsira. Nem olvas ki semmit. Na taps, már láttam magamat, ahogy ülök a buszon és zötyögök Győr fele a 40 fokban. Nézik az autót, és semmi ötlet, valahol elmarad az áram, ehhez villanyszerelő, specialista és 1 hét idő kell. Vagy szerviz! Na, gyöngyözött a homlokom. Már toltuk volna vissza a kocsit a garázsba, amikor még egyszer megnézték a reléket, és feltűnt, hogy erősen oxidáltak. Mert hogy francia, és baszik az ilyenre. Minden retek, kosz rozsda a vezetékek végénél. Kis macera és elindul. Na így fél évig jó lesz. Utána azért adtunk neki kontakt sprével, biztos ami ziherr alapon. Augusztus végén zöldkártya, majd előtte átnézetem teljesen.

A ráadás a meló. Lassan 2 hónapja fejlesztünk egy portált, ami végül 11 nyelven fog menni, három helyett. Persze már hetek óta mondom, hogy induljunk egy magyarral, szépen teszteljük ki, és minden okés lenne. De nem, egybe az egészet. 4 fajta fizetés, állandó változtatások. Az oldal már tákolt, felesleges sql mezők, és tengernyi javascript tartja életben. A grafai tervek elmaradtak, hiányosak. persze a leírás is messze van attól amit elvárnak. De nem baj! Sőt kezdjünk el egy másikat, szintén brutál portált. Ideges vagyok, vagy ideges vagyok? A benti céges szerver egy rakat szar, nem lehet elérni annyira be lett lőve a samba rajta. Még a nyomtatót se látom. A net egy fos, állandóan timeoutol a dreamweaver. A gép meg lassú, szaros celeron 2gb rammal, ami enyhén kevés a Firefoxnak (firebug+colorzilla+webdeveloper), a Fireworksnek, a Dreamweavernek, a Navicatnak. És akkor még IE 6/7/8 nem is fut, még az Opera meg a Safari. (Már megint lassu a Firefox, 3 tab van nyitva, és szaggat a wp adminja…..)

A GoldenBlog meg leszophat úgy ahogy van. Tavaly indultunk egy oldallal, ami végül nem került be az első tízbe. Egyetlen pozitívum volt, hogy a zsűri egy tagja kiemelt az oldalt, és megdicsérte. Azóta skin-t cseréltünk, sőt direkt a GB miatt még ráncfelvarrást is csinátltam, hogy web2-esebb legyen. De minek! Nevezzük az oldalt, erre sehol semmi amikor kihirdetik az IT blogokat. Kommentbe megkérdezzük persze basznak válaszolni. Erre twitteren érdeklődöm, hogy mi a fak van. Erre visszaböfögik, hogy hát “hírportál” van a fejlécben, és számukra fontos az önértékelés, és ezért kizártak.

Kérdem én:

• átnézték az oldalt? 1:1-ben ugyanaz mint egy éve, csak más a skin, ugyanazok az emberek írják
• sokkal kevésbé hírportálosabb, hiszen vannak esszék az oldalon pár hónapja!
• ha az önértékelés fontos, nem mindegy hogy a f.szba hívom az oldalt? ha szerintem blog akkor blog!
• nem bírnak válaszolni egy szaros mailben, hogy te barom, ezígy nem jó!
• a wikipedian nem olvasták el a blog szócikket? Ott egészen más szerepel, mint amit gondolnak.

Amiről már akartam bloggolni jó ideje az kb azt, hogy lett “ótóm” azaz autóm. Sajnos nem önerőből loptam össze a rá valót, szüleim segítsége nélkül nem lennék még itt. A vásárlás amúgy nem volt egy leányálom, jó 1 hónap aktív keresgélés előzte meg. Aztán szerelembe estem, és ahogy a nők szoktak, az autó is kibaszott velem. Konkrétan egy imádni való olasz, egy 145-os TS limitált Alfa Romeo csavarta el a fejemet, letelefonáltam, felmentem Budaörsre, és a tulaja baszott megjelenni, és a telefonokra / emailekre sem nagyon reagált. Itt már nagyon elment a kedvem, mert nekem “csak az kell” szindróma lépett fel.

Bő 2 héttel a beszopatás után ismét útra keltem, és megnéztem mit kapni Tatabányán. Hát gyk. semmit, ideges voltam, hogy nem találtam egy megfelelő autót. Aztán végül egy mégis  megragadott, noha elsőre elmentem mellette. Egy 2000-es évjárató Clio-ra figyeltem fel. Fekete, sportos és szép. Nem is gondolkoztam korábban Clio-ban, valahogy nem tudtam elképzelni magamat benne. Ez viszont tökéletes volt. Sport kiadás (fél bőr, klima, fekete, alufelni, fehár számlap, erős motor) gyá beleestem! Már éreztem ahogy megyek vele, erre kiböki a kereskedő, hogy sajnos az autó hibás, lemosatták a motort és beázott 3 henger megy. Legkésőbb 2 nap múlva, hétfőn vihető. Agybaj, elsétálunk. Fél óra mulva mégis vissza, hogy kéne az a Clio, mit csináljunk?

Végül lefoglalóztunk, és megállapodtunk, hogy hétfőn reggel rendbe rakják, és elhozzuk. Kínszenvedés volt a vasárnap, és hétfő délelőtt is. Szóltak, hogy oké, mehetünk. Odaérünk, teszt, bazeg három henger jár. Itt kaptam kb a második agyvérzést. Nem részletezem, de kb 3 óra múlva tértünk vissza ismét a telepre a már jó autóval. Adásvétel miegymás, még pár kör szopás, de meg lett végül a kicsike. Talán este 5-6-ra már haza is értem.

Slussz poén: még 4-5 nap múlva is volt víz a nokia belső kijelzője alatt. Amikor már csak párás volt, tettem egy próbát, bekapcsoltam. Külső kijelző villog, belső irtó foltos. Na még pihentessük. Egy-két nappal később ismét próbát tettem. Bekapcsol. Külső hibátlan, belső sokkal szebb, már nem foltos. Azóta be van kapcsolva, és működik az átok fajzat

Imádni való. Bár páran azt mondják, hogy ne várjak csodát, és lehet hogy 1-2 hónapon belül bemondja az unalmast, de azért én kitartok mellette, és szorítok neki.