Tag: bmw

Picúr hazaért

Posted by – November 13, 2010

De már majdnem egy hete. Miután az elmúlt 1-2 hónapban a nem létező szabadidőmben a használtautót bújtam (eladás és vétel miatt) most úgy hiszem, sőt inkább nem hiszem hanem mondom: révbe értem.

A Clio elment, autó nélkül lettünk ami szerencsére nem tartott sokáig. Múlt hét nem lett unalmas. Csütörtökön fogtunk magunkat, és felmentünk Budapestre megnézni két autót. Nem gondoltuk volna, hogy hazafelé nagy lesz a gondunk. Mind a két kiszemelt példány iszonyú jónak tűnt, és egyszerűen nem tudtunk dönteni. Már hazafele a vonaton nekikezdtünk egy összehasonlító táblázatnak, hátha előrébb jutunk. Hát nem. Még egész este az autókról beszéltünk, másnap jobbnál jobb tanácsokat kaptunk, de fej-fej mellett volt a két autó. Már úgy nézett ki, hogy én a BMW 318 mellett tettem le a voksomat, párom pedig a Toyota Corolla mellett. A döntést valahogy mégis én hoztam meg, amikor a BMW-t hívtam vissza pénteken, hogy szombaton mennék megnézni a kocsit újra, sőt ha úgy alakul akár megvenni is.

Megérne egy külön bejegyzést maga a felmenetel is. Röviden és tömören: reggel buszozás haza, majd gyorsan indulás édesapám kocsijával Pestre. Feszült volt az út, mivel ő nem örült annak, hogy régi autót nézek. Szeretett volna még Tatabányán nézelődni, de kijelentettem, megyünk Pestre, nincs idő tökölni. Utunkon a GPS segített, szerencsére a cél elég egyszerűen megközelíthető volt. A megbeszélt időre odaértünk és nem is haltunk meg (volt pár necces helyzet, fater nem éppen finoman és nőiesen vezetett).

normal_kotcsi

A megtekintés során újra beleszerettem a kocsiba, és szerencsére fater sem tudott fogást találni az autón, egyszerűen hibátlan volt. Srácra és így  a próbakörre kicsit várni kellett. De megérte. Finom szól az autó, és nagyon jól ment. Nem húzott félre, nem zörgött. Nincs mese, ezt elhozzuk gondoltam. Nem is ragozom tovább, egy órával később már hazafele robogtunk. Szépen megtankoltam előtte a kicsikét, és már a benzinkúton úgy néztünk rá, mint valami családtagra. Nagyon jól viselkedett hazafele, abszolút csend uralkodik menet közben az autóban – főleg miután kivettünk a téli gumiszettet.

A héten megvolt az első nagyszervíz, és először látta szakember az autót. Nem csalódtam, nagyon dicsérte a kocsit. Jó állapot, szépen karbantartva. Az autó alja is szinte hibátlan, nem egy leélt darab. Kevesebb mint 40 ezer forintból végül megvolt az átfogó kezelés. Olajszűrő, üzemanyagszűrő, levegőszűrő, pollenfilter, gyertyák, szíjak, olaj. Üzembiztos lett az autó, bár előtte sem volt vele gond. Mit mondjak? Eddig egy álom.

Persze azonnal beindult az agyam, hogy mit kéne rajta csinosítani – na semmi rajkodás – egyelőre a legjobban egy könyöklőnek tudnám hasznát venni, bár sajna húzós az ára. Ami viszont olcsóbb lenne, az egy finom, jégfehér angel eyes szett. Ebayről fityingekért hazaér, no majd meglátjuk.

Nepperek kíméljetek

Posted by – October 26, 2010

Arra jutottam, hogy jó a Clio, de nem eléggé. Azért kicsit több mint egy évvel a megvétel után könnyes búcsút próbálok venni tőle. Az eladás menete megérne még egy postot, nem kizárt, hogy  talán egyszer megírom.

Ennél cicomásabb a vétel. Könnyen szerelembe esek, és majdnem ilyen könnyen ki is tudok szeretni autókból. A BMW mindig is az egyik álomautóm volt, és több órányi hasznaltauto.hu bújás után megtettem pár napja azt, amit eddig nem, fel is hívtam egy BMW tulajt. Hát persze, hogy nem vette fel. De ezen a problémán lendüljünk túl, megoldódott. Édesapám persze ellenem van, mert azt eddig nem említettem, hogy nem egy új típusról van szó, hanem 10-12 éves autókat néztem. Szar, szétrohad, széthajtott mondogatta. De mindegy, nem sok választása volt, vagy eljön velem, vagy elmegyek nélküle.

A mai napon végre sok egyeztetés után elindultunk Tatára, ahol az autó található. Nincs is távol, alig egy óra. Könnyen odataláltunk, egyeztetett helyen, egy Shell kútnál dekkoltunk úgy 20percet, mire a távolban feltűnt az autó. Szép volt, nagyon szép. Ahogy közeledett a hangja sem volt vészes, teljesen normális 12 éves dízel hang volt. A színe csodás volt, metálkék, imádtam. Ahogy megállt a srác és kiszállt sajnos már azonnal rossz érzés fogott el, nagyon nepper feelingje volt. Munkásruha, cigi, több fülbevaló. Tudom, tudom kinézetről nem illik megítélni az ember. Körbesétáltam az autót, és láttam, hogy bizony több helyen is korrodált a drága, ami a fotókon nem volt látható.

4160114_3

Das Auto – nem, nem Volkswagen

Nem zavar egy kis rozsda, de sajna több volt amit a szívem és az agyam elbírt. De ez még akkor nem is zavart, mert ott volt egy BMW. Belül korrekt állapotba volt, minden elektromos szar működött benne, a kárpit nem volt lehányva, kiégetve, még büdös sem volt benne. Motorhang sem volt vészes belülről – persze fater hazafele megjegyezte, látod ez az auto mennyivel halkabb? ja csak egy 3 éves tdci-ról volt szó. Szóval fater bújja az autót. Mondja indítsak, hangos, meg lát valami kis füstöt, ami aztán elmúlt.  Utána egy kis olajat lát az autóban, és tény hogy volt olajszag. Gyanús lett, lámpát fogott, és tényleg elég sok olajat talált a motortérben. Na mondom ha már itt vagyok nézze meg szakember. Szóltam ismerősnek, aki odajött, majd egy közeli szerelőhöz vezetett.

Szakikám szemüveges, kicsit pocakos, elsőre is szimpatikusabb volt, mint maga a srác. De arra gondoltam, annyira szar mégsem lehet, ha már elsőre mindenféle gond nélkül belement abba, hogy megnézessem az autót hozzáértővel. Elsőre nézi az autót kívülről, majd viccesen kérdezte, hogy mit mondjon, az igazat? Végignézte a kasznit, majd sandítva mondja: volt törve az eleje. Ajha, mondom ez nem semmi, érti a dolgát. Körbefogdozta itt ott a kasznit, nézegette, ez elemcsere, ez nem. Nem tűnt annyira vészesnek. Majd jött a fekete leves, a motortér.

Kéri, hogy indítsuk, gyerek megteszi, szerelő letekeri az olajbeöntőnyilás kupakját. Hoppá, vágja ki az olajat a gép. Na ez nem átlagos. Motor leáll, töröl. Újra csináljuk, gázadással. Utána szummázza, eszi a gép az olajat. Gyerek terel, áá nem annyira. Megnézi a szintet, minimumon volt, srác állítása szerint 3000 kilométert ment amióta behozták – szerelő odaszúrta szépen, vagy mióta átrendszámozták. Elvileg 200 ezer kilométer volt a kocsiban, valószínűleg jóval több.  Érzi ő is az olajszagot, ez bizony nyomja ki, alul is áll az olaj, és bizony nem szervóolaj, ahogy azt a srác próbálta előadni. Zabálja az autó az olajat, ez kisebb gond, a nagyobb az, hogy kb egy 20-40 ezer forintos alkatrész kell bele, csak hogy mire hozzáférnek szét kell szedni a motort, ami gyenge 200 ezer körül lenne. Szomorú elválás, gyerek elmegy, a szerelő meg semmit nem kért tőlem, képtelen voltam meggyőzni.

Tanulság: első érzésre hallgatni kell. Ez a BMW nem az én autóm volt, szép volt, de már ment lefele a lejtőn. Ha több pénzem és időm lenne megmenteném a pusztulástól, mert szép autót lehetett volna belőle faragni, de nekem egy működő, megbízható autó kell. Hétvégén még egy közeli autót meglesünk, hátha jobban járunk vele, nem adjuk fel.